Zárug Zita és Harkányi Árpád 2011-es esküvőjüket követően nászútra indult, vagy ha úgy tetszik jobban világgá ment. Egészen pontosan a földet indultak megkerülni és 3 év után már el lehet mondani, hogy hazafelé tartanak. Az őt felén már túl vannak, hiszen Ázsia és Ausztrália után most már Észak-Amerikában utaznak. Nem is akárhogyan: fekvőkerékpárral.
Európát néhány nap alatt elhagyták. Egy átlag kalandvágyó és sportos embernek valószínűleg itt Isztambulban meglett volna az életre szóló élmény, amit bármely társaságban büszkén emlegethet. Zita és Árpi azonban igazából innen vágtak bele igazán a közepébe. Törökország keleti felében már olyan területeken jártak, ahova egy átlag turista még csak véletlenül sem tévedne. Ezt követően pedig olyan országok következtek (például Irán, Türkmenisztán és Pakisztán), ahova legtöbbünk akkor se szívesen menne, ha kényszerítenének minket. Ők azonban nem csak átutaztak ezeken az országokon, de olyan pozitív élményekkel gazdagodtak, hogy még vissza is vágynak oda. A Pamír hegységben 4000 méter felett bicikliztek, 7000 méteres hegyekkel övezett völgyekben. Olyan helyi családoknál laktak, ahol a kályhát a jakok szárított ürülékével fűtötték, végigmentek a Karakorum Highwayen, ahol egy földcsuszamlás által felduzzasztott tavon voltak kénytelenek csónakázni.
Ezt követően sem volt kevésbé kalandos az útjuk. Többek közt jártak a Himalájában 5000 méter felett, találkoztak Nepálban Erős Zsoltékkal, de ez az Indiától Indonéziáig tartó szakasz – melynek során 11 ország legszebb tájait, városait és egyéb látnivalói keresték fel – már nem számít feltétlenül olyan extrémnek. Az viszont már a megszokottól kicsit eltérő, hogy a kerékpáros utazásnak és az így eltöltött hosszabb időnek köszönhetően a helyi emberek életébe is beleláttak. A költségek alacsony szinten tartásának érdekében kertekben sátoroztak, átlagpolgárok vendégszeretetének hála gyakran a családokkal egy fedél alatt töltöttek egy-egy éjszakát.
Ausztráliában véget ért számukra a kissé nomád életvitel. Újra az európai értelemben vett “civilizált” világba kerültek, melynek köszönhetően az utazás költségei is egyből többszörösére nőttek. Ez nem volt másképp Új-Zélandon sem, így egy majd fél éves kényszerszünet következett, melynek során itthoni mércével mérve csúcsfizetésekért végeztek különféle mezőgazdasági segédmunkákat. Közben természetesen felfedezték a világ egyik, ha nem a legszebb országát Új-Zélandot.
Azóta már észak-Amerikában járnak, ahova Hawai szigetén át repültek fekvőbringáikkal egyetemben.
Közben természetesen mindenhol van idejük megnézni a helyi nevezetességeket. Vulkánokra másznak fel, teknősökkel és delfinekkel úsznak az óceánban, vagy épp a USS Missouri csatahajót tekintik meg.
Nem hagyják ki a városokat sem, a közelmúltban éppen San Francisco és Las Vegas nevezetességeit nézték meg. Az útvonalat természetesen eleve mindig úgy tervezik, hogy a legszebb részekre eljussanak. Ilyenkor gyakran leteszik a bicikliket is és gyalog járják be a környéket. A Yosemite Nemzeti Park után most épp a Grand Canyonhoz készülnek.

Az útjukat még bő egy éven át folytatják, melyet honlapjukon ( http://360fokbringa.hu/ ) bárki követhet. Előttük van még Közép- és Dél-Amerika, majd végül a laza levezetés Európában.